„Vajon ez a legjobb megoldás, intercessor?” kérdezte Cyrenia exemplar nagymester.

Kreoss az a Láng Templomát figyelte. „Nem voltál itt. Kíméletlen volt a paladinokkal szemben és a saját Lángőrei életét sem óvta.”

 

„Egy részét hallottam. Mások azt mondják hogy a Szinódus tárgyal most a sorsáról.”

 

Kreoss nem volt lenyűgözve. „És újra ez. A papnő, úgy tűnik teljesen megússza mindig a tettei következményeit.”

 

Az exemplar-jaik és a warjackjeik haladtak tovább. A páncélos menetelésük zaja visszaverődött Sul falairól. Az errantok előőrse megtisztította az utcákat a civil menekültektől.

 

Nem fogja hagyni hogy Feora megismételje a hibáját.

 

„És ha a Szinódus a javára dönt, akkor mit csinálunk?” kérdezte Cyrenia.

 

„Ha ez megtörténik, akkor követem a döntésüket és szembenézek a következményekkel. Mint minden hithű Menita,” válaszolta Kreoss.

 

A seregük egyesült Reznik katonáival a Láng Temploma előtt. A templom előtt Lángőrök álltak mint egy dárdákból és pajzsokból épült kerítés.

 

Kreoss megsarkantyúzta a lovát hogy találkozzon a vezetőjükkel, Malekus-val.

 

„A pátriárka parancsa nyomán és vagyok az intercessor. Az én kötelességem és a jogom hogy irányítsam Sul katonai erejét. A Láng Papnőjéért jöttem.”

 

A Lángoló Igazság szavai sípolva törtek elő a maszkja alól. „A papnő elfoglalt.”

 

„Értékelem a hűséged felé, Malekus. De nem fogok habozni ha le kell vágjalak, ha az utamba állsz.”

 

A Lángoló Igazság kuncogott, egy kaparó, randa hangot kiadva. „Csak rajta. Gyorsítsd meg az utamat az Emberiség Városába.”

 

A warcaster kedvenc warjackje, az Igazság Szeme, előrelépett hogy védelmezze az irányítóját.

 

„A papnővel ellentétben, én nem fogom ezt élvezni.” mondta Kreoss.

 

Leszegte a dárdáját és magához hívatta a Fire of Salvation-t.

 

Mielőtt Kreoss lecsaphatott volna, a templom kapuja kirobbant.

 

Feora lovagolt elő, lángokkal borítva. Tűznyomot húzva maga után, átvágott a templom őrein és megrohamozta az intercessort. A Hang of Judgement vele volt, és Kreoss-ra fújt a lángszórójával.

 

Az exemplar-ok és a Lángőrök nem várták meg a parancsot. Összecsaptak a templom árnyékában.

 

Újra vér borította Sul utcáit.

***

 

Pyrrhus nézte ahogy a papnő, egyben ura, ráveti magát a más Sul-Menita hívőkre. A hangja csupán rekedt sikoltás volt.

Minden olyan gyorsan történt. Túl gyorsan hogy megakadályozhatta volna. De lehet hogy még meg tudja akadályozni.

 

Feora letért az útjáról. A menekültek akik eltávoztak leépítették a hatalmát, rákényszerítették hogy brutálisan meggyilkoljon sokakat. Abban bízott hogy most békésen megadja magát az exemplar-oknak.

 

A papnőnek más elképzelései voltak.

 

Pyrrhus tudta a kötelességét.

 

Két élet a népe lelkéért cserébe, jó üzletnek tűnt.

 

Pyrrhus felkapta a lándzsáját és átverekedte magát a kardok és lángok erdején. A exemplar-ok fegyverei néha néha megtalálták, belevágva a páncéljába és husába.

 

Csurom véresen, még hárította az ellenség csapásait a kardjával. Amikor valaki az útját állta, megkerülte őket vagy ellökte őket a láng lándzsája hátuljával.

 

Mire odaért Feora-hoz, az pont Kreoss-t támadta, mindkettejüket lángba borítva.

 

A Lángőrök hőse hátrahúzta a karját, jól szemre vette a célpontját és elhajította a dárdáját.

 

Két élet. Az övé és az enyém.

 

Az ereje elfogyott mielőtt láthatta volna hogy a dárda célba ért-e.