Észak Thornwood, Cygnar 605 AR

 

Arlan Strangewayes kapitány szomorkodva nézte, ahogy a Minuteman páros, Jagger és Hess, végzett a század kocsijainak lepakolásával. Már az is rossz ízlésre vallott, ha frissen legyártott warjackeket sima munkajacknek használt az ember, de ezek még ráadásul még annál is újabbak voltak, a tervezésük is épp hogy csak befejeződött.

Frissen tervezettek és túl bonyolultak. Persze, ma jól működtek, mikor csak a kocsik mellett kellett haladni és csomagolt sátrakat pakolni, de élesben egyáltalán nem lettek kipróbálva. Strangewayes tovább morgolódott. Ez a menet az öntödétől direkt a frontra már eleve egy olyan kemény próba, amileyet csak el lehet képzelni, de még mindig nem elég.

-Thorne! - szólította meg a trencher szakaszuk hadnagyát. - Elkapott a kedv, hogy csináljuk egy újabb harctéri próbát. Tereld ki a lebzselő és zöldfülű embereidet a táborunk közepéről!

Strangewayes megengedett magának egy félmosolyt, ahogy a trencherek szétszéledtek anélkül, hogy Thorne hadnagy kiadta volna a parancsot. Pár tonna fém nemsokára a levegőbe fog röppenni, és még a zöldfülűek is tudták, hogy nem bölcs dolog alá kerülni. Továbbá azt is tudták, hogy jobb nem láb alatt lenni, amikor Strangewayes kapitány ilyen hangsúlyt használt, még akkor, is amikor nem viselte a gőzpáncélját.

Odafordult a saját újoncaihoz, Tully és Merriweather tizedeshez. Mindketten frissen végzett harctéri szerelők voltak és az út során bizonyították rátermettségüket. Tully izmos fickó volt és gyorsan dolgozott a csavarkulccsal, Merriweather pedig egy harctéri sebész ügyes ujjaival rendelkezett. Ez a kombináció jól működött, mert a cygnari harctéri szerelők és a gobber csapataik valójában harctéri sebészek is voltak – a warjackek számára. 

-Tully, lépd le a távolságokat itt, szúrj le pár karót. Merriweather, kezdj el jegyzetelni. Írd fel Jagger és Hess kazánnyomását előtte és utána, pont úgy, ahogy reggel. De ezúttal úgy írd föl, hogy azt el is lehessen olvasni.

Mindkét férfi tisztelgett, és „igenuramot” kiáltott. Tully gyorsan akcióba lendült, karókat döfött le a mezőn minden második lépésnél. Merriweather visszafutott a sátrába jegyzettömbbért.

Strangewayes gobber csapatához – igazából mini csapatához, a kezdőbb tagok az öntödénél maradtak kölcsönmunkásként - intézte szavait. Segítőként csak kettő maradt meg neki, Mo és Rala első osztályú közlegények, ők viszont egy féltucat munkáját elvégezték.

- Ti ketten, töltsétek fel Jagger és Hess tűzkamráját és próbáljátok elkerülni, hogy Merriweather megégesse magát... hacsak nem bambul el.

- Igen uram! - mondták egyszerre. Mo felkapott egy adag gyújtóst, Rala pedig a talicska felé vette az irányt.

Caspi Burrick hadnagy odalépett Strangewayes mellé, a gőzmeghajtású warcaster páncélja csörtögött és sípolt. Megköszörülte a torkát.

- Kapitány - mondta félénken -, ma reggel már volt egy ugrás próba. Valami baj van?

- Nem, hadnagy. De Jagger és Hess egész nap készültségben menetelt. A reggeli ugráspróba egy éjszaka nyugalom után volt. Jó lenne tudni, hogy a láb hidraulikák megfelelnek a feladatnak egy egész napos menetelés után.

- Azt hittem, hogy a kazán melletti fúvókák végzik a munka nagy részét.

- Ettől sokkal bonyolultabb - Strangewayes a homlokát dörzsölte, majd rátámaszkodott a páncélra ami a munkaasztalán feküdt és megpróbált egy minél rövidebb magyarázattal előrukkolni.

Feladta és inkább a pontos leírás mellett döntött mégis.

- A Minuteman a kazán tüzét egy mágikus turbinán keresztül fújja ki, az energia a turbina és négy nagy nyomású rekesz között eltárolva. Amikor a saját mágikus energiáidat hozzáadod és kiadod a parancsot, az erő három irányba mozdul el, lefelé a fúvókákon keresztül, ez adja meg a felhajtóerőt és a stabilitást, felfelé egy rúnázott lemezpáron keresztül, amik lecsökkentik a jack tömegét, és végül mélyen a hidraulikus dugattyúkba, megnövelve ezzel a lábakban elérhető nyomást. Ha ezek közül bármelyik rosszul reagál, még ha csak az időzítés is csak egy picit eltér, a jack nem fog ugrani.

- Úgy állítja be mintha ez gyártmány állandóan lerobbanna, uram.

Strangewayes még jobban rátámaszkodott az asztalára és a tábor túloldalára nézett ahol Jagger állt. Mo a talicska teteján állt, és a kazánba nézett be épp, miközben Rala folyamatosan dobálta a széndarabokat a bátyja fele fölött a nyílásba.

- Őszintén szólva meglep, hogy nem ez a helyzet. Úgyhogy próbáljuk ki újra és reméljük, hogy továbbá is meglepetésben lesz részem.

Burrick bólintott és átsétált Jaggerhez, a páncélja közben mágikus energiáktól fel-felvillant miközben lépkedett. Ahogyan a Minutemannak, az ő páncélja is tartalmazott rúnalapokat és mágikus turbinát, ami gyorssá és félelmetes harcossá tette, annak ellenére hogy a súlya vagy negyed tonnával több volt az egésszel gépezettel együtt. A gőz és a hidraulika hangján kívül azonban nem adott ki más hangot, Burricknak nem volt szüksége arra, hogy parancsokat kiáltson Jaggernek és Hessnek, hogy azok megtegyék, amit szeretne.

Mindkét Minuteman belépkedett, zörögve, sípolva, a tábor közepére. Merriweather követte őket és bőszen jegyzetelt, miközben ellenőrizte a mérőórákat - a jelentése újfent biztos olvashatatlan lesz, Strangewayes biztosra vette – aztán kihátrált a tesztzónából.

Burrick végignézett a környezetén. Minden tiszta volt, kivéve Mo-t és Rala-t, akik egy pár lépéssel mögötte álltak. Mo állta a tekintetét és megvonta a vállát. Burrick Strangewayeshez fordult.

- Készen állunk, kapitány.

- Kezdd Jaggerrel, ugorjon mindent beleadva.

Burrick egy lépést tett Jagger felé és kissé hunyorított. Majd összevonta a szemöldökét és grimaszolt.

A lány vajon elfelejtette hogyan működött ez az egész? Lehet a fáradtság lecsökkentette a …

Mo és Rala a földre vetődött, aztán Jagger kazánja felrobbant, sokkal nagyobb erővel, mint amit bármilyen természetes nyomás biztosítani tudott volna. A robbanás megrázta Strangewayest. Érezte a forróságát az arcán és a kezén, de még forróbb volt a harag, ami azonnal feltámadt benne.

A gobber ikrek mindketten fej-lehajtva hasaltak, Burrick hadnagyot pedig tizenöt lépésnyire hátra dobta a robbanás. Jagger a másik irányba lódult meg, tántorogva előre pár lépést, majd felborult.

Strangewayes még előzőleg levette a gőzpáncélja felső részét annak reményében, hogy meg tud szerelni egy gyanús zúgást az egyik voltaikus páncélkesztyűjében, és csak a jó szerencse hozta úgy, hogy nem állt közelebb amikor Jagger kazánja felrobbant. Most viszont sokkal közelebb kellett lennie. Fölkapott egy hosszú csavarkulcsot és egy vödöt homokot, és odarohant Jagger eldőlt, lángoló vázához.

Remélhetőleg meg tudja még menteni.

A kazán felrobbant, szétrepesztve a váltót és égő szenet szórva minden irányba, beleértve a kent hidraulikus részeit is. Az égő kenőanyag nem tesz kárt a kezekben és lábakban, de a cortex, az nem volt ennyire ellenálló a magas hővel szemben. Ráfogva a vödör peremére, Strangewayes homokot szórt a lángoló hidraulikára majd a csavarkulcsával lefeszítette a váltót a kazánról. Ezt sokkal nehezebb volt megcsinálni a páncéljából eredő plusz erő nélkül és Fixer, a kedvenc csavarkulcsa hosszabb nyele nélkül, de egy olyan művelet volt ez, amit minden valamirevaló szerelő megtanult gyorsan lezavarni.

A kazán nem repedt szét, hála az isteneknek, de a lezáró szelep a porban hevert és ez nem volt jó. Strangewayes bedugta a csavarkulcsot a kazán alá, emelt, és a jutalma egy sivító gőzsugár lett. A kazán most már biztonságosan tudott leereszteni. Legalább egy rendszer úgy működött ahogy annak kell. A jó öreg, megbízható gőz.

Ha ez a csatatéren esik meg, ez a könnyű warjack már nem lenne több mint egy két és fél tonnás kupac, ami mögé legfeljebb elbújni lehet. Ebben a pillanatban Strangewayes arra számított, hogy a legtöbb Minuteman pont ilyen sorsra fog majd jutni.

Azonban most nem voltak csatában. Volt idejük, szerszámaik, elegendő alkatrészük, így Jagger most roncs helyett egy nagyon melós javítási projekt lett. Első ránézésre Strangewayes látta, hogy a kazán az teljesen veszett ügy, a váltót foltozni kell és kiegyengetni, és a hidraulikát beszennyezte a homok, amit tűzoltásra használt. Strangewayes elkezdte összeállítani fejben a teendők listáját. A kézre szerelt lövegek nyílással előre a földbe fúródtak, azokat is alaposan meg kell majd tisztítani, és a kazánt is nyomáspróbának kell majd alávetni. A nehéz dió a meghajtó rendszer lesz.

Strangewayesnek hat pótturbinája volt, nyolc nagynyomású kamrája, és vagy egy tucat fúvókája – nem is említve egy egész szekérnyi más alkatrészt más warjackekhez, amelyek Brisbane ezredes hadtestében szolgáltak – egyszóval az alkatrészek nem okoztak volna gondot. Nem, a gond maga a konstrukció volt. Mire rájön, hogy mi a gond azzal a túlbonyolított, Cyriss átkozta tákolmánnyal, az biztos sok fejfájást fog még neki okozni.

- Jól vagyok kapitány! - csendült fel egyszerre Mo és Rala hangja.

Strangewayes feléjük fordult, ők pedig odébb somfordáltak, egymásra, majd a kapitányra nézve. Lenyűgöző. És furcsa. Körbenézett és látta, hogy a tábor többi lakója odarohan a füstölgő, gőzölgő roncshoz. Thorne hadnagy trencherei, még a kezdők is, fegyverrel a kezükben, felkészülten figyeltek. Tully tizedes vadiúj Grenadier warjackje, Pappy, is felpörgött és készen állt a harcra. Tully tizedes felkötötte a szerszámos kötényét, Merriweather pedig egy hosszú feszítővasat szorongatott az ápolt kezében. Mindketten nagyon aggódóan néztek.

Burrick hadnagy felállt és leporolta magáról a törmeléket.

Strangewayes kicsit sajnálta. Pont elmagyarázta, hogy mennyire érzékeny ez az egész rendszer, és most pedig az egész az arcába robbant. Mint minden warcaster, fel tudta tölteni a különféle tartályokat és meg tudott húzni pár csavart, de a komoly károk esetén esélye sem lett volna a szerelésre. Az élete olyan gépektől függött amiket nem tudott újból összerakni – de ezért voltak ott a szerelő csapatok minden olyan cygnari seregtestnél, ahol warjackek bevetésre kerültek.

Strangewayes újra ránézett Mo-ra és Rala-ra, ők voltak az utolsók akik hozzányúltak Jaggerhez. Most hogy már volt megfelelő közönség, kezdődhetett a leteremtés. Teljes neveket használva, persze. Megköszörülte a torkát.

- Ralagamunumanakenkam! Mogamunumanakenkam!

A gobber nevek igazi nyelvtörők voltak, de megérte megtanulni őket és az egyes szótagok kettős jelentését, pont az ilyen pillanatok miatt.

- Uram! - válaszolták egyszerre.

- Aken kam hogy biztosra menjünk! - mondta, hangsúlyozva az ikrek nevének utolsó három szótagját. - A „szívós” és „ügyes” szavak ott lifegnek mindkettőtök nevének a végén, hogy megvédjenek benneteket a saját ostobaságotoktól, efelől nincs kétségem. Normál esetben örülnék neki hogy karcolás nélkül megúsztátok az egészet ennek a három szótagnak hála, de az ilyen ügyefogyottság megérdemel legalább egy bizonyos testi fenyítést.

Strangewayes a cipőjére engedte a csavarkulcs fejét, az alkarján a nyél tetején pihentetve előrehajolt egy kicsit hogy rendesen megnézze az ikreket.

- De mielőtt megkezdem a jövőbeli sebhelyek kiosztását, esetleg rátok tetováltatom azt hogy „kan arak” egy olyan helyre amit csak anyátok látott eddig, meg tudnátok magyarázni, hogy mi az ördög történt itt az előbb?

Az ikrek tágra nyitott szemekkel, rettegve néztek fel rá. A Kan arak azt is jelenthette, hogy „ravasz és hatalmas” vagy azt is jelenthette hogy „link és bűzös”. Eddig még sosem volt rá szükség hogy ilyen szinten rájuk terhelje a baleseteket. Most viszont példát kellett mutatni.

- Egyikőtöknek el kell kezdenie - morogta.

- Nem nekem! - mondták egyszerre. Aztán Mo megbökte Rala-t, az meg visszabökte és a fejét rázta. Mo Strangewayeshez szólt.

- Megtöltöttük Jagger kazánját pont úgy, kapitány. Végignézted. Nem nyúltunk a spéci szelepekhez, nem nyúltunk a turbinához, pont ahogy mondom. Jól megnéztem. Üresen forgott, ahogy kell is neki, nem túl forrón, se túl hidegen. Pont jónak tűnt.

- Láttam ahogy bámultál be a tűztérbe, Mo - mondta Strangewayes -, és mindketten nagyon izgatottak voltatok az egész művelet során. Amit nem láttam – azért mert már nagyon vártam hogy Burrick hadnagy az égbe küldje Jaggert – az az a rész volt – és javítsatok ki ha tévedek – amikor ti ketten már a robbanás előtt elhasaltatok.

Mo Ralára mutatott.

- Ő rántott le engem.

Rala vállat vont.

- Rossz volt a hangja kapitány. Sivítós. Igazán magasan-sivítós. A legutóbb amikor Burrick tesztugrást végzett, Jagger nem adott ki magából ilyen hangot.

- Milyen hangot? - kérdezte Strangewayes. Ő nem hallott semmit.

- Vékony-hangos sípolás, de dühös mint egy darázs, lüktető, egyre magasabban. Ha nem hallottad, lehet hogy túl messze álltál? - Rala felnyúlt és megpöccintette a hosszú, csúcsos fülét, és újra vállat vont. - Az is lehet hogy a füleid túl kicsik?

Vagy lehet, gondolta Strangewayes, nem is volt semmiféle hang és Rala szándékosan szabotálta el ezt a nagyon új, nagyon drága berendezést. Természetesen az ikrek mindent együtt csináltak és nem is tudta volna elképzelni, hogy csak az egyik legyen áruló. Ugyanakkor a csapata egyik tagjáról sem tudta elképzelni, hogy áruló lenne.

A gobbereknek éles volt a hallásuk, és lehet tényleg volt egy hang, amit ő nem hallott. Lehet, hogy – és ez egyre inkább valószínűnek tűnt neki, már már kétségbeesésbe kergetve őt – az egész Minuteman felépítmény túl bonyolult volt és ez a fajta katasztrófa mindenhol előfordult volna ahol bevetik őket.

Még egy ideig szigorúan nézett az ikrekre, majd körülnézett a tábor maradékán. Holnap már tovább kell indulniuk ha időben oda akarnak érni Deepwood Tower-hez, és most az egyik Minutemanjuk hasznavehetetlenül feküdt a hátán. Darabokra szétszedve a kocsikon el tudták volna szállítani persze, de ennek a szállításnak a fő értelme az volt, hogy útközben kiteszteljék a két Minutemant, mielőtt Brisbane ezredes rendelkezésére bocsájtják.

Nos, a warjackek terepen való tesztelésének része a gyors javítás is.Hosszú éjszakának igérkezett.

- Mo és Rala, vegyétek le a páncélomat a nagy asztalról és töltsétek fel a lámpásokat, utána álljatok neki a hidraulika megtisztításának. Merriweather és Tully, segítsetek összeszedni az meghajtó darabjait. Burrick hadnagy - ránézett a warcaster tanoncra aki mögött ott állt Hess, a második Minutemanjuk, gyengén égő tűzzel. – Halasszuk el a második ugrás tesztet.

Tizenöt perc múlva Strangewayes, Tully és Merriweather összegyűjtötték a sérült részeket és rendbe szedték őket az asztalon. A tábor többi része visszazökkent az esti ritmusába, Mo és Rala kivételével, akik a vállukig belebújtak a hidraulikus alkatrészekbe.

- Megtisztíthatom ezeket a darabokat, hogy jobban meg tudd majd vizsgálni őket - mondta Merriweather tizedes. A fiatalember nagyon segítőkésznek tűnt.
- Koszosan van rájuk szükségem. Te és Tully vizsgáljátok meg azt a kazánt - kezével intett nekik hogy leléphetnek, és a két szerelő odébbállt.

Gyorsan rendszerezte a sugármeghajtás maradék alkatrészeit, a tervrajz szerinti elrendezésbe. Az egész egy nagy kirakósnak tűnt, pár hiányzó darabbal. Mielőtt még a csavarkulcsával nekikezdhetne bárminek, összpontosí….

- A turbina hibásodott meg? - Burrick hadnagy az asztal sarkánál állt, és az elgörbült, rúnázott hengerre mutatott. Strangewayes lenyelte a legelső reakcióját, ami három vallás tanai szerint is káromlásnak számított volna. Kifújta a levegőt és a fejét rázta.

- Ha azt akarja kérdezni hogy mi ment tönkre elsőnek, hadnagy, nem ez volt az. Most azonban ez is el van törve - rámutatott három elfeketedett, tépett szélű fémszilánkra az asztal egy kevésbé telepakolt részén. - Ez tört el pont mielőtt a turbina tönkrement.

- Mi az, izé, mik voltak azok?

- Pár repesz abból, ami azelőtt a hármas számú tömörítő kamra volt. A robbanást felerősítette az eltárolt mágikus energia, és az okozta ezt a nagy kárt. Az egyetlen másik darab, amit megtaláltuk, az ez a fúvóka volt, beleállva a turbinába - rámutatott a kormos alkatrészre, ami akkora volt mint a fél ökle.

- Lehetséges hogy a kamra hibás volt?

- Az egésznek a felépítése nagyon közel a hibához. Fele túl bonyolult, fele túl érzékeny. De a tömörítő kamrák jók voltak ma reggel, mielőtt elindultunk. Csak jelentőd túlnyomás okozhatta ezt.

- Lehet hogy Mo vagy Rala horpasztotta be?

Strangewayesnek lassan elege volt abból hogy a hadnagyot szórakoztatja.

- Jó lenne ha leállna, hadnagy. Ha az én embereim elrontottak valamit, azzal majd foglalkozom. Különben is, bárki akinek van egy csöpp esze, láthatja hogy a horpadás megakadályozta volna a dugattyú mozgását. Az a túlnyomás szöges ellentéte.

Burrick nem szólt semmit, ami Strangewayesnek tökéletesen megfelelt. Felvett egy elfeketedett fúvókát, megforgatta a kezében ahogy közelebbről is megvizsgálta.

Magában egy egyszerű alkatrész volt, ugyanolyan mint a többi társa ami körbevette a turbinát. Vagyis csak volt amíg az egész föl nem robbant. Most füstös volt és karcos. A szeméhez tartotta és átnézett rajta. A tömörítő kamra darabkái kerültek bele és csúnyán el volt feketedve, de más, idegen részecskék nem voltak benne.

- Kapitány, lehetséges, hogy ez az én hibám volt?

Óh, a lány csakis tovább beszél.

Strangewayes fölpillantott Burrickra. Idegesítő volt, de legalább nem volt nagyképű.

Talán még tanítható is.

- Nem valószínű - mondta. - Erre összpontosíthat amíg el nem ájul. Kemény másnaposság lenne csak az eredmény, de a jacknek nem esne baja. A fölös mágikus energiák túlfolynak a turbinán és a cortexen. A khadoriak talán elég elkeseredettek ahhoz, hogy instabil cortexeket használjanak, amik felrobbannak, ha kapnak egy kis mágikus löketet, de Jagger cortexe bevált terméke a cygnari mérnöktudománynak. Stabil - lenézett az asztalon elhelyezkedő elfeketedett alkatrészek sokaságára.

- És ezért tudom, hogy Jagger cortexe nem az, ami itt elbukott.

- Képesek leszünk ezt a jacket reggelre a lábán továbbvinni? Brisbane ezredes eléggé várja már az új jackeket és az ön elismerő nyilatkozatát.

- A járás nem lesz probléma, de az elismerés? Hmm - Strangewayes felkapta a második fúvókát hogy összehasonlítsa azzal ami átütötte a turbina falát.

- Brisbane abban hisz, hogy a Minuteman örökre megváltoztatja majd a lövészárkos hadviselést.

Nem látja vajon hogy összpontosítani próbál? Hosszan nézte a két alkatrészt. A hibás fúvóka – ha egyáltalán itt volt a hiba – furata egy kicsit kisebbnek tűnt, mint a másiké.

Strangewayes mérőkulcsokat kapott elő a kötény zsebéből és nekiállt hogy rendesen megmérje.

- És mi van a meghajtó szerkezettel, kapitány?

A mérőkulcsok alapján a furatok azonosak voltak. A ráégés félrevezette. Téves riasztás. Merengve forgatta a markában az alkatrészt. Lecsukta a szemét és azon gondolkodott, hogy mi más romolhatott még el. A korom, a karcolások és a fém felülete átsiklottak az ujjai fölött, mindegyik egy másik történetet vetítve előre. Ez a rész égett, ez érintetlen, ezt megnyomta a másik bronz alkatrész, ezt a részt kézzel csiszolták…

- Talált valamit, Kapitány?

Kinyitotta a szemét és rámeredt Burrick hadnagyra.

- Igen. Rájöttem, hogy a hadtestem tanuló warcastere, bizonyos Caspi Burrick, folyamatosan csicsereg a fülembe a holnapi problémákról, miközben nagyon nyilvánvaló kéne legyen, hogy próbálok erre a problémára összpontosítani.

Burrick szemei tágra nyíltak és egy lépést tett hátra.

Strangewayes lecsukta a szemét és folytatta a fúvóka forgatását a markában.

Kézzel megmunkált? Komolyan? Létezik, hogy a corvisi öntöde olyan minőségben gyártotta ezeket le, hogy valakinek még egyszer át kellett mennie rajtuk, kézzel, hogy beférjenek? Újra összehasonlította a két fúvókát.

A gyanús fúvókát kézzel utánmunkálták három helyen. A másikat nem. Felkapta a harmadikat. Ott sem volt nyoma a kézi megmunkálásnak. A szeméhez tartotta a gyanúsat, és odaképzelte, hogy hova esnének a forrasztások és sorják, amiket lereszeltek. Az elrendezés nem úgy jött ki, mint a forrasztások helye. Ha itt elég nagy lenne a furat, akkor ez a fúvóka úgy nézne ki, mint a Hunter warjack másodlagos gőzszabályozójába való, de az a szabályozó még két további csatlakozási ponttal is rendelkezett…

Pont az volt az, ami ez a „fúvóka” volt. Egy másodlagos gőzszabályozó a Hunterből. Hasonló alkatrészek, olyan formákból kiöntve, amelyeknek hasonlóak voltak a méreteik, de a gőzszabályozónak lett volna egy szelepe, és azt gőzáramlásra tervezték, nem meghajtógázhoz, és az áramlás iránya is ellenkező.

Ha egy ilyet fordítva beépítenek egy Minutemanba, ennek a szabályozó szelepe összeolvadt volna az első komoly terhelésnél és így teljesen elzárta volna a meghajtógáz útját.

Azonnali túlnyomás, ami még tovább növekszik minden dugattyúlökettel, majd egy robbanás, ami átnyomja a fúvókát a szelepen és a végén az egész csak roncsolt fémhulladéknak tűnik.

Hétköznapi hanyagság során bekeveredhet egy Hunter fúvóka a Minuteman alkatrészei közé. Teljes tudatlanság kell ahhoz, hogy az ember fogja a rossz alkatrészt, hibás öntésűnek gondolja, majd lereszelje itt-ott, hogy beférjen, anélkül hogy felismerné: ez egy teljesen másik alkatrész. Azonban egy ilyen ostoba nem tudta volna ilyen szépen megmunkálni ezt a darabot.

Nem, ezt szabotázs volt.

Szinte mindenkinek volt hozzáférése Jaggerhez ebben a kis táborban időről-időre, de a meghajtás alkatrészeit kicserélni nem volt képes bárki, és nem is lehetett megcsinálni addig, amíg a jack a kocsik mellett menetelt. Csakis a tegnap reggeli ugrás tesztek után történhetett, ami azt jelenti, hogy a csere valószínűleg akkor történt, amikor Strangewayes megparancsolta a csapatának, hogy szedjék le a rendszereket Jaggerről és Hessről és vizsgálják őket igénybevétel szempontjából. Így a gyanúsítottak listája leszűkült Mo-ra, Rala-ra, Merriweather-re és Tullyra. Burrick közelről figyelte az eseményeket és elég közel volt, hogy megtegye a cserét, úgyhogy a lány is a listára került.

Csakhogy ha a fiatal warcaster dezertáláson vagy áruláson törte volna a fejét, jobban járt volna, ha az irányítása alatt álló jackek harcképesek és segítik a szökését. Ez javarészt felmentette Burrickot, ugye? Különben is, az alkatrész vizsgálat során mellette állt teljes páncélban és végig figyelt, és mégsem végzett vele.

Strangewayes elmerengett ezen egy darabig, majd nem csak kizárta a lányt a listáról, de rögtön alkalmasnak találta egy új feladatra.

- Hadnagy, sétáljuk egyet.
- Kapitány?- Burrick arcán olvasható volt az aggodalom.
- Nem messzire, csak pont hallótávon kívül, de ahogy még rálátunk az asztalra.
- Igen, uram.
Strangewayes kiment a tábor szélére, majd a tábor közepe felé fordult.
- A kis századunkban vagy egy szabotőr, hadnagy.

Burrick szemei tágra nyíltak, most a meglepetés hatására.

- Tudja hogy ki az?
- Nem tudom, de valószínű, hogy az én embereim egyike - sóhajtott. - Kivéve persze, ha Thorne hadnagy egyik embere be van szervezve, és akkor csinálta meg a dolgot, amikor aludtunk.

Ez már túl nagyra növelte a gyanúsak listáját. Hatvan trencher, fele részük még újonc, plusz a kisegítők, a raktáros, a hadtáposok.

Burrick komoran gondolkodott a dolgon és közelebb lépett Strangewayeshez.

- Stratégiailag, a Minuteman szabotálása csak két okból értelmes húzás - mondta. - Az első, hogy Brisbane ezredestől megvonja ezt az erőforrást mától két napra. A második, hogy tőlünk vonja meg ugyanazt a mostani pillanat és holnapután között.

- Brisbane és a huszonegyedik hadtest el tud boldogulni tökéletesen két kísérleti könnyű warjack nélkül - vágott vissza Strangewayes.

- Egyetértek. Ez azt jelenti hogy a célpont nem Brisbane hadteste, hanem az ön kurta százada itt.

- Nem könnyű ezt kimondanom, Burrick, de az egyetlen dolog amiért megéri a harcvonal mögé szervezni akciót az maga. Egy warcaster, még ha kezdő is, értékes erőforrás és már közel jár egy teljes varázshasználóhoz. Az ön megölésének lenne taktikai értelme.

- Egy szabotőr, aki hozzáfért azokhoz a jackekhez, ugyanolyan könnyen belopózhatott volna a sátramba, és átvághatta volna a torkom, Kapitány. Különben is, nem én vagyok a legértékesebb ebben a táborban.

- Jagger és Hess? - mondta Strangewayes - Lehet hogy ők az első Minutemanek, amik elhagyták Corvist, de a tervrajzaik és a meghajtás pótalkatrészeit még könnyebb ellopni. Nincs szükség szabotázsra.

- Nem erről beszélek kapitány, én önről beszélek.

- Mi?

- Ön az egyik legjobb cygnari szerelő uram. Darius kapitány és Nemo tábornok nagy koponyák, de a fejük tele van hadi tervekkel mostanában. Ön azonban… nos, nem beszéltem még olyan warcasterrel aki nem az ön csapatát választaná kíséretül maga és a jackjei mellé, és nem ismerek olyat sem, aki bevetne egy warjacket, amire ön azt mondja, hogy nem harcra fogható.

Az ifjú hadnagynak nyakatekert módon de részben igaza volt. Egy dolgot kivéve.

- Ha én vagyok a célpont, engem is megölhettek volna álmomban, ugyanúgy ahogy önt. Ráadásul még horkolok is, úgyhogy dupla indítékuk is lenne. Azt akarja mondani, hogy foglyul akarnak ejteni?

- Ön keményebb, mint a vasszög uram, de mennyi cygnari mérnöktudományt tud titokban tartani egy Greylord vallató kezei alatt, aki apránként felszeleteli, miközben a szentségtelen varázslataival mégis életben tartja?

- Egy pár fokkal azért szívósabb vagyok mint egy vas-

- Ők ezt azonban nem tudják, uram. Ami még fontosabb, biztos vagyok benne, hogy ezen az úton a legjobb idő és helyszín itt van egy rajtaütésre. Föl kéne vegye a gőzpáncélját, uram.

Burrick elhallgatott. Strangewayes megértette: a warcastereket, még a kezdőket, is arra képzik ki, hogy átvegyék a vezető szerepet az ilyen helyzetekben, de most ő volt a rangidős.

Burrick hadnagy igen ígéretesnek tűnt – és az hogy ilyen módon felnézett őrá, még jobban megerősítette ezt a véleményét.

- Figyelek, hadnagy. Mi a terve?

- Ha átvizsgálja Hess-t szabotázs szempontból, én harcba tudom küldeni. Egy kis szerencsével a szabotőrünk rájön, hogy mi is tudjuk, mi folyik, és lefújja az akciót. És ha nem, akkor Thorne százada közepére tudjuk önt helyezni ahol az utolsó emberig megvédjük.

- Nem igazán a biztonságos stílusra alkottak engem meg, Burrick.

- Nem uram, valóban nem.

Strangewayes elmosolyodott. Burrick megvonta a vállát és visszamosolygott.

Átnézett a tábor másik felére, az asztalára, és a Minutemanra, ami amögött állt. Hess és Pappy mozdulatlanul álltak a távolban. Biztosítania kellett, hogy mindhárom jack részt tud venni ebben a harcban. Bárki is az, aki el akarja rabolni őt egy századnyi trencher közül, nagy erővel kell érkezzen.

- Szóval, mi lenne a nem biztonságos terv, uram?

- Beöltözök és megjavítom Jaggert. Ön diszkréten ismertesse Thorne-nal a tervünket, majd töltse föl saját széntartalékait, és készüljön föl Jagger és Hess irányítására. Amikor elkezdődik a lövöldözés, fusson be Hessel a harc közepébe, én pedig utánamegyek. Bárki is jön, rám kell majd vesse magát, ebben biztos lehet, és úgy tudják, hogy a jackek nem működőképesek. Amikor végeznek Hess-el, ugrassa Jaggert pontosan rám, és süsse el a kartács ágyúkat. Én behúzom a fejem és imádkozok a patrónusomhoz, hogy a páncélom kitartson. Ezzel el kéne intézzük a feltételezett emberrablókat.

Burrick ránézett a roncsra és aztán vissza Strangewayesre.

- Nemsokára besötétedik, uram. Lehet nincs már sok időnk hátra.

- Valaki az imént azt mondta, hogy én vagyok az egyik legjobb szerelő Cygnarban. Jagger készen fog állni.

Strangewayes ránézett a tábor túloldalán lévő Pappyra és elgondolkodott hogy a szabotőr mit bütykölhetett meg a grenadieren.

- Amikor Thorneval beszél, mondja neki hogy cseréljék ki Pappy lőszertárait. A szabotőrünk sok mindenhez hozzányúlhatott, de egy rossz gránát kioldószerkezet elég könnyű meló, és a lehető legnagyobb károkat okozza.

- Igen, uram.

Strangewayes visszakocogott a sátrához és elkezdte fölvenni a gőzpáncélját. Gyakran az ikrek vagy szerelői segítettek neki ebben, de most a körülmények miatt maga kellett felvegye. Föntről kezdte az öltözködést, és a szíve hevesebben vert, amikor a nehéz lábpáncélba is belelépett és magára zárta. Ez volt a kritikus pont, amikor a páncélja félig volt csak rajta és a meghajtás még nem működött. Ez volt az a pillanat, amikor a legsebezhetőbb volt, nem pedig az, amikor a csatatéren futott a warjackek után a szerelőkulcsával a kezében.

Fölszította a kazánja tüzét, felcsatolta a vállvértet a kis gőzgép két oldalára, majd bebújt a váll-lapok alá anélkül, hogy megégette volna magát – ezt a trükköt már réges-rég elsajátította.

Fölkapta a mellvértet és elkezdte becsatolni és fölszíjazni az összes részt, az elméje és a szíve közben száguldott.

A második Minuteman, Hess, szinte biztosan ugyanúgy egy elzáródó tömörítő fúvókával rendelkezett, de annak a cseréjével mér várni kellett. Mélyen be volt építve a sugárhajtású részbe, és egy forró kazán mögött helyezkedett el. Ha az egész hideg lett volna, a csere másfél percet vett volna igénybe. Melegen azonban egész más volt a helyzet, és jelenleg Hess volt az egyetlen warjack amit Burrick hadnagy irányítani tudott. Jaggert előbb meg kell szerelni és be kell üzemelni, mielőtt a másiknak leszerelik a kazánját.

Immár páncélba öltözve odalépett az asztalához és fölkapott egy fúvókát – egy kicsit kormos volt, de ez nem volt hamisítvány. Beledobta a köténye zsebébe, magához vette a tervrajzot, és lesöpörte a maradék alkatrészt az asztalról, bele a selejtes dobozba.

- Tully, Merriweather, ide hozzám! - kiáltotta.

A két szerelő odarohant hozzá és tisztelgett.

Strangewayes meglobogtatta előttük a tervrajzot majd lecsapta az üres asztalra.

- Harci gyakorlat, fiúk. Építsetek egy másik sugárhajtású modult a pótalkatrészekből. Azt akarom, hogy Jagger készen és ugrásra kész legyen fél órán belül.

- Fél órán belül? - kérdezte Merriweather.

- Igen, uram! - mondta Tully.

Strangewayes odament a sérült Minutemanhoz. Jagger négykézláb pihent, ez volt a szereléshez bevett póz, ami a súlyt egyenlően osztotta el a öklök és a térd páncél között. Ez távol tartotta a frissen bezsírozott hidraulikus részeket a földtől, és így könnyű volt hozzáférni a háton elhelyezkedő részekhez. A kazán teljesen le volt szerelve és az új tűztér üresen feküdt a repedt kályha mellett.

Mo és Rala a lőszertárakat vizsgálták át és tisztították. Ralának nagyon sietős volt, mivel az egyik lőszert a szájában tartotta miközben dolgozott. Felelőtlen. Hatékony, de felelőtlen.

- Harci gyakorlat kettőtöknek. Lássuk, milyen gyorsan tudjuk összetákolni ezt a roncsot.

Rala a szájában lévő töltényt a Mo kezében lévő törölközőbe köpte, az meg betöltötte Jagger tárába. Mindketten belebújtak a saját munkás kötényükbe, majd egymást gyorsan végigtapogatva meggyőződtek, hogy minden szerszámuk a helyén lóg.

A gőzpáncélját bevetve, Strangewayes felkapta a százkilós kazánt, majd könnyedén felemelte és a helyére tette. Egy szívdobbanásnyi idő utána négy zöld kezecske csavarozott kulccsal csavarokat a helyére olyan sebességgel, hogy már-már összemosódtak a mozdulatok. Strangewayes felkapott egy görbe radiátorlemezt a csőkulcsával, és mire kiegyengette, az ikrek már előkészítették a bele vezető gőzcsövet. Az elálló pléhdarabot addig püfölte, amíg az hozzásimult a kazánhoz, Rala pedig egy fém kötőanyagot csúsztatott a résbe az utolsó ütés előtt. Mo a hegesztéssel bajlódott, míg Strangewayes megigazította a csípőtengelyt, Rala pedig nekifeküdve kiegyenesítette az egyik lábat. Az ikrek különleges formában voltak ma este, mintha Strangewayes meghosszabbított karjai lennének. Tizenöt perc pörgős, de precíz meló után Jagger újra függőlegesen állt, és felkészült, hogy fogadja az új meghajtó modult és a tűzteret. Pont időben, Tully átkocogott a táboron az elkészült cserékkel.

- Összeszerelve és beépítésre kész, uram - Tully odavitte a tömörítő kamrát és a központi turbinát a Minutemanhoz. - Segítsek fölszerelni?

- Nem kell - Strangewayes elvette tőle a részeket. - Az ikrekkel föltesszük, fiam. Menj Merriweather tizedesért, és nézzétek át Hesst. Töltsétek föl a vízet, a tűzteret és a hidraulikát, és ellenőrizzétek hogy a fegyverek is töltve legyenek.

- Balhéra számít ma éjjel, uram?

- Mindig balhéra számítok, tizedes.

Strangewayes megvárta amíg Tully elmegy, majd levette a kesztyűjét és belenyúlt a szerelvénybe. Négy fúvóka, mindegyik egy tömörítő kamra végén, mindegyik úgy behelyezve, hogy a meghajtógázt rá tudja fújni a turbina lapátjaira, mindegyik géppel esztergált, precíz...Thamar vérző pofája… Három közülük géppel esztergált. Egy, azonban, kézi megmunkálású.

Strangewayes kicsavarta a hibás fúvókát tartalmazó kamrát, kicsúsztatta a keretből. Belenyúlt a köténye zsebébe, kihúzta a jó fúvókát, becsavarozta, majd a javított kamrát visszatolta a keretbe és becsavarta a csavarokat körben. Az egész csak egy percet vett igénybe.

A kezében még háromszor átpörgette a befejezett sugárhajtású modult, majd becsavarozta a helyére és elkezdte felszerelni a tüzelő részt.

Mo és Rala ránézett, majd abba az irányba amerre Tully eltávozott.

- Hadd nézzem a rossz alkatrészt, kapitány - kérte Mo.

- Én előbb! - mondta Rala.

Strangewayes befejezte a tüzelős részt. Még nem volt benne üzemanyag és teljesen hideg volt, de érezte ahogy a dühe átforrósítja a testét egészen a ujjbegyekig. Tully vagy Merriweather. Egyik ezek közül a szabotőr, most már biztosan. Azonban az ikrek közül egyik sem, és még véletlenül sem mindketten. Nem kellett volna gyanakodnia rájuk, és még kevésbe olyan csúnyán rájuk pirítania, úgy ahogy tette. A neveik maradék szótagjai, a „gamun” és „uman” azt jelentették hogy „csendes” és „hűséges.”

Vagy azt is jelenthette, hogy „megszállott” és „pörgős”. Micsoda csodálatos nyelv, ezek a szavak most mind rájuk illettek. Ezek a gobberek többek voltak a hűségesnél. Olyanok voltak, mint a jobb és a bal keze, csak gyorsabbak és pontosabbak, mint a karok, amikkel született.

Odaadta a tömörítő kamrát Ralának.

- Mo kérte előbb, de neked volt elég merszed azt mondani nekem hogy a füleim túl kicsik.

Rala az egyik fülét felé billentette miközben elfogadta a fúvókát.

Strangewayes felé bólintott.

- Túl kicsik hogy meghalljam azt amit ti hallottatok és nem elég nagyon hogy meghalljam akkor amikor elmondtátok. Sajnálom.

Rala megvonta a vállát, majd megpörgette a fúvókát a tenyerében, ugyanúgy átsimítva a felületét ahogy Strangewayes tette előzőleg. Majd beledugta az ujját és a szeme elkerekedett.

- Ez egy fordított gőzszelep - suttogta ahogy a meglepetés a hatalmába kerítette. - Lereszelve, hogy beférjen!

- Addide! - mondta Mo, majd kikapta a húga kezéből. Beledugta az ujját a lyukba és ő is elképedt.

Strangewayes a tenyerét tartotta, és ő kötelességtudóan beletette a fúvókát. Belecsúsztatta a megbuherált alkatrészt a köténye zsebébe, majd ránézett az ikrekre és az ajkához emelte az ujját.

- Senkinek egy szót se. Ez a mi titkunk. Tüzeljétek föl Jaggert, alacsony parázson, majd kezdjétek kifényezni a páncélt. Ha Merriweather vagy Tully ajánlkozik, hogy segít, mondjátok meg nekik, hogy ezt büntetésből csináljátok. Ha erősködnek, engedélyem adom, hogy fejbe csapjátok őket egy csavarkulccsal.

Az ikrek újra munkához láttak, a négy kis kéz oly gyorsan dobálta a szenet a tűztérbe, hogy egy folyamatos sugárnak tűnt. Mindketten kéznél tartották a csavarkulcsukat és figyelmesen vigyorogtak.

Strangewayes Burrickra nézett a tábor túl felén. A lány bólintással jelezte neki hogy irányítja Jaggert és harcba tudja küldeni úgy ahogy azt csak egy csatamágus tudja.

Strangewayest csak egy pillanatra kerítette az irigység a hatalmába.

Átment Thorne hadnagy sátrába. Pappy a sátor előtt állt, takarékon.

- Hadnagy?

- Jöjjön be, kapitány.

Strangewayes bebújt Thorne sátrába.

A hadnagy a hálózsákján ült, a Radcliffe puskája az ölében, haragos ábrázattal. Pappy egyik gránátját tartotta a kezében. A kanócos mélyedésben nem volt kanóc, helyette lőporral volt megtöltve.

- Honnan tudta, uram?

Strangewayes rákacsintott.

- Én is ezt tettem volna, ha sietős lett volna és nem lennék olyan okos mint amilyen vagyok.

- Nos uram, a hadtest készültségben van, minden sátor legénységének a fele ébren, a másik fele könnyű bár nyugtalan alváson. Az újoncok mindig csak így alszanak, de az most nem számít.

- Akkor mindent tud, hadnagy.

Strangewayes kibújt a sátorból és átment a táboron, arra ahol Hess állt mozdulatlanul. Tully pont egy tárat ellenőrzött, Merriweather pedig a gőzvezetékek mentén lévő mérőórákat olvasta le.

- Helyszíni ellenőrzés fiúk! - jelentette be az érkezését. Mindkét tizedes felpattant, és egy lépésre eltávolodott a jacktől. Az egyikük valószínűleg a karrierjét féltette, a másik talán az életéért is aggódhatott. Nem lehetett megmondani, hogy melyik miért.

Vagy lehet, hogy mindketten benne voltak. Strangewayes mindkettőjüknek mélyen a szemébe nézett és azt kívánta, lehet már vagy századszorra, hogy az emberi lelket is olyan könnyen lehessen olvasni, mint a kazánok nyomását.

A Minuteman felé fordult és odalépett elé, belenézve a fénylő szemeibe.

Ha én lennék a szabotőr és azt érezném, hogy valaki gyanakszik rám, és még azt is tudná hogyan irányítsa a Jacket úgy, hogy elkerülje az eredeti szabotázst, mivel próbálkoznék? Egy tömődés az egyik fegyver csövében gyorsan megvan, és könnyen elrejthető, de ugyanakkor ez lenne az első amit megnéznének. A hidraulikus tartályba pakolt homok károkat okozna, de nem katasztrofális mértékben. Egy külső elsütésű gránátot be lehetne dugni a fej mögé, a kanócot úgy elvezetni hogy a cortex hője meggyújtsa, de ehhez jelentős szerencse kén ---

Hess tűztere felrobbant, a benne lévő égő szén egy hatalmas virágot mintázva szóródott szét, majd a gőz is kitört a kazánból. Hess előrebillent, és rádőlt Strangewayesre, aki közben rájött hogy egy különösen vakmerő szabotőr egy gránátot ékelhetne a tűztér mögé, remélve hogy már nincs a helyszínen amikor felrobban.

Füttyszó hallatszott a közelben és egy másik, távoli fütty válaszolt rá, valamerre nyugat felé.

Egy nagy erőkifejtéssel oldalra ellökte a Minutemant és körbenézett, de a látását elhomályosította a körülötte kavargó füst és gőz. Merriweather eltűnt. Tully a földön kúszott, láthatóan megégett a robbanásban.

Az elsősegélyre még várnia kellett.

- Fegyverbe! - kiáltotta. - Burrick!

Thorne trencherjei már előrontottak a sátrakból, szuronyok a puskákon, az ellenség után kutatva. A tábortól nyugatra egy sor puskalövés dördült, és két trencher holtan terült el a földön.

A többiek hasra vetették magukat és viszonozták a tüzet. Strangewayes nem látta, hogy mire vagy kire tüzelnek, de azt gyanította hogy ők sem.

Nem számított. Ha Arlan Strangewayes kapitány volt a támadás célpontja, ha a láthatatlan ellenség őt akarta elfogni, akkor ezt az ő terve alapján tudták csak lejátszani.

- Itt, kapitány! - Burrick már mellett állt, a lábai körül világító rúnák táncoltak.

- Hadnagy, ön a trencher vonal rossz oldalán van. Én kell elől álljak.

- Igen, uram. Elveszítem Hess-t. A nyomás alacsony, és a tűz is gyenge már.

- Álljon Thorne mellé és Jaggert is vigye vissza magukhoz. Ne ugrassa, amíg a kelepce be nem zárul - rámutatott Hess-re. - Ha jól számítottuk, ez a sérült jack az, ahol rám számítanak, és ott próbálnak majd elkapni.

Burrick átfutott a táboron, közben szikrák hullottak a mágikus pajzsról, ami körbevette. Ha visszaér Thornehoz, ott majd biztonságban lesz a fedezékben.

Strangewayes visszatért Hesshez és leguggolt mellé, próbálva úgy alakítani hogy minél több legyen a jack testéből közte és a támadók közt. A jack az oldalán feküdt, a kazánja csendesen susogott, ahogy a gőz elhagyta, a tűztere pedig alig pislákolt. A kazán nyomása már elég alacsony volt ahhoz, hogy a maradékot le tudja ereszteni, mielőtt elkezdi megfoltozni.

A páncélja erejét kihasználva lecsavarta a masszív kupakot a kazánról, összeszorítva a fogát amikor a forró gőz kicsapott, majd visszatekerte a kupakot a helyére. A csavarkulcsával rácsapott párat a repedésre és összehúzta mielőtt rácsapta volna a szurkos szövetet. Remélhetőleg még maradt benn elég víz erre a harcra.

Mo és Rala együtt kiáltották valahonnan mögüle. - Hozzuk a tűzteret! Felkészülni az éles cserére!

Megfordult és látta hogy az ikrek felé futnak a táboron át, tökéletesen elhajolva és kitérve ahogy együtt cipelték a pót tűzteret.

Szegecsek és salak! Már be is volt gyújtva. Kivételes formát mutattak, valóban.

Visszafordult Hesshez és kitépte az összezúzódott tűzteret. A meghajtó szerelvény mögötte teljesen tönkrement. Ezzel most nem lehetett kezdeni semmit, de az új tűztér föl kellett férjen. Az egyik szerelőkonzol el volt görbülve, úgyhogy azt meghúzta a páncélöklével és kiegyenesítette. Elvette a kezét és a következő pillanatban már ott teremtek az ikrek, sikoltva, mintha lángolnának.

- Éles cseeeereee! - rácsúsztatták a tűzteret a tartókonzolokra. Négy kesztyűből ömlött a füst, ahogy négy ügyes kéz rácsavarta az anyákat a csavarokra.

Strangewayes nem tudta eldönteni, hogy a füst a tűztérből jön, vagy a sebesség okozza, amivel az ikrek dolgoztak. Hess félig üres kazánja újra duruzsolni kezdett és a foltozás elkezdett púposodni. Muszáj lesz ennyivel beérni.

- Ti ketten bújjatok fedezékbe Thorne-nál.

- Ha a jack mellett fog harcolni, szüksége lesz plusz csavarkulcsokra, kapitány - mondta Rala.

- Most nem lesz rá szükség, ti ketten. Semmi több kérdés. Menjetek!

- Uram! - Mo és Rala elrohantak, közben próbáltak a földhöz minél közelebb hajolni.

Egy hangos szisszenés jelezte, hogy Hess gőzvezetékei újra megteltek gőzzel, és aztán nagy csörömpöléssel a jack újra talpra állt. Hess Strangewayes felé fordult és bólintott. Burrick irányította, parancsokat adva a jacknek és érzékelte a csatateret úgy. mintha ott állna. ahol a jack.

Újabb lövések dördültek az északon fekvő erdőből, egy új irány. Strangewayes Hess mögé bújt amint meghallotta. hogy a lövések lepattannak a jack páncéljáról. Látható célpont nélkül, a jack nem tudta viszonozni a tüzet.

- Találjuk valakit amire lőhetünk, Burrick! Előbb te.

Hess füstöt okádott a kéményéből és előre menetelt, egy több tonnás gyilkológép. A Minuteman nem volt közelharci fegyverekkel felszerelve, de egy visszakezes pofon is össze tudott roppantani egy embert. Bárki is rejtőzött észrak felé az erdőben, hamarosan fel kell hogy adja a pozícióját. Strangewayes két marokra fogta Fixert, a csavarkulcsot, feltöltötte a villamossággal a páncélöklét és követte Hesst a fák felé.

A lövöldözés alábbhagyott és Strangewayes röviden elgondolkodott azon, hogy Merriweather csapdáját talán már ennyivel meghiúsították.

Aztán egy féltucat csuklyás figura rontott elő a sötétből a jobb és bal oldalán, a háta mögé kerülve, hogy elvágják őt és Hess-t a tábor többi részétől. A Minuteman megfordult, hogy szembe kerüljön velük, pont akkor, amikor egy sor Steelhead egyenruhás zsoldos előlépett az erdőből, puskáik tüzelésre készen.

Hess rálőtt a csuklyás zsiványokra, a kar ágyúi nehéz dördüléseit elnyomta a Stealheadek sortüze. Az egyik zsoldos összecsuklott, majd egy robbanás, és Hessből nagy gőzfelhő tört elő. A jack háta, rajta a foltozott kazánnal pont a puskások felé volt fordítva.

- Morrow szerelmére, pont most javítottam meg! - kiáltott Strangewayes. A gőzvezetékekben még mindig volt nyomás, de Hess már nem sokat fog mozogni a harc során.

- Dobja el a csavarkulcsot, kapitány! - mondta egy borotvált arcú khard, rajta a Steelheadek jelvényével. - Velünk fog jönni. Jobb önnek, ha csonttörés nélkül teszi ezt.

- Tudom, miért vagytok itt, fiúk. De nem fogom magam csak úgy hagyni - Strangewayes felemelte a voltaikus páncélkesztyűjét, és találomra a zöld és szürke uniformisuk tömegébe célzott vele, miközben azok sietve újratöltötték a puskáikat. A kesztyűje hangosan felzúgott, kattogott aztán pár gyenge szikrát köpött csak magából.

Csavarok és salak. Merriweather rövidre zárta a kesztyűt, valószínűleg tegnap este. Strangewayes inkább erre számíthatott volna, ahelyett, hogy Nemo generális tervezését hibáztassa.

- Talán mégsem lesz könnyű - mondta a hadnagy vigyorogva, miközben végzett a tárazással -, de úgyis előbb utóbb földre kerülsz.

A vállához emelte a puskáját és a Steelhead sor is ugyanígy tett.

Hess nagyot szisszenve feléjük fordult és elsütötte mindkét ágyúját. Két Steelhead hátrazuhant a fák közé, de a többi viszonozta a tüzet, és ez a sortűz már letépte a gőzvezetékeket. A zsoldosok elég jól céloztak, és tudták is, hogy hova lőjenek. Hess imbolygott, majd egy kupacba roskadt össze.

A csuklyások csak erre vártak, rohamozni kezdtek.

Burrick, most tökéletes lenne az időzítés, hogy…

A tábor belsejéből hallotta a nehéz hidraulikus sípolást, dörejt.

Napfényben a Minuteman érkezését előrejelezné az árnyéka. A késő esti sötétben a jack láthatatlan volt. Strangewayes mozdulatlanul állt, feltételezve, hogy Burrick bemérte a helyzetét és a jacket valahova a közelbe, de nem rá ugratja.

Hangos huppanással, Jagger pont mellette ért földet. Tudván hogy mi következik, Strangewayes fedezékbe vetődött Hess mögé. Nem mintha az túl sokat segítene. A Minuteman kartács rendszere úgy volt tervezve, hogy szétszórja a légnyomásos gránátjait körbe a jack körül.

Mindenki más is fedezékbe vetődött.

Jagger nem csinált semmit.

Strangewayes kinézett Hess mögül, és látta a mágikus kicsapódást Jagger szemeiben. A Minuteman karjai élettelenül lifegtek az oldala mellett. Burrick elvesztette az irányítását Jagger fölött, ő maga is kihullott a harcból. Ez nagyon rossz volt, fölöttébb azért mert Strangewayesnek most azonnal szüksége volt Jagger tűzerejére.

A villódzó szemek és az ernyedtséget mindenki értelmezni tudta. Ez a jack be volt ragadva, használhatlan mindaddig, amíg valaki újra nem aktiválja, valaki, aki megtalálja az újraindító kapcsolókat, ismeri a sorrendet, amiben kezelni kell őket, és a jack jelszavát. Mint például Strangewayes.

Bárki aki eleget tudott ahhoz, hogy el akarja kapni Strangewayest valószínűleg tudta hogy nem szabad neki hagynia hogy irányítása alá vegye azt a jacket.

A legésszerűbb terv az lett volna, hogy megrohamozzák Jaggert, és Strangewayes és közé ékelődnek, teljesen elvágva őt a tűztámogatástól.

- Roham, Steelheadek! - a kiáltott parancs és a felpattanó, rohanó zsoldosok bizonyították, hogy jól gondolkodott.

Ugyanakkor a tudatlanságukat is bizonyította.

Strangewayes félig felállította Hesst és bedugta a kezét a feje mögé, a mélyedések egyikébe. Négy kapcsolót tapintott ki, minden ujjára egyet, és kapcsolóként három mélyedést. A lehetséges nyolcvanegy kombináció közül csak hat csinált bármit. Strangewayes ismerte mind a hatot és egy gyors kézmozdulattal újraindította Hesst.

- Hat null öt garas-krajcár! Hess, kartács, tűz!

Hessnek nem volt már gőznyomása, de a cortexe még mindig aktív volt, és a kartácsot el tudta sütni gőz nélkül is. Újratölteni nem, de elsütni igen.

Hat dörrenés hallatszott gyors egymás után, majd több robbanás zaja töltötte be a levegőt. A levegő egy zajjal, tűzzel és repesszel teli fallá változott. Strangewayes éles fájdalmat érzett csípőtájt, de Morrownak hála a páncélja megvédte más sérülésektől.

Felnyögött, ahogy kibújt Hess eleje alól. Négy Steelhead feküdt mozdulatlanul, négy másik pedig éppen hátrafelé tántorgott. A hadnagyuk épp parancsokat ordibált, de Strangewayes nem hallotta a füle zúgása miatt. A csuklyás figurák közül is mozdulatlanul feküdtek hárman.

Jaggerhez ért három futólépés után, bedugta a kezét a Minuteman feje mögé és újraindította a négy kapcsolóval.

- Négy-tizenegy, alku-tőr! Jagger, ágyúkat! - rámutatott a gyülekező Steelheadekre, miközben a jelszót és parancsot kiáltotta, a Steelhead paracsnok pedig megpördült, feléjük fordulva, a puskáját emelve. Majd Jagger ágyúi eldördültek és a katona feje eltűnt. Egy másik Steelhead hátraesett, sikoltva, és földet ért, még mielőtt a fejetlen hadnagy eldőlt volna.

A Steelheadek nagyjából ártalmatlanítva voltak, de nem ők voltak az egyetlen fenyegetés. Strangewayes megpördült, ösztönösen meglendítve Fixert ahogy körbeért. A hatalmas csavarkulcs oldalba kapott egy csuklyás zsiványt, félredobva őt. Két másik a nyomában volt, de megtorpantak, megfordultak és visszarohantak a sötétségbe még mielőtt Strangewayes feléjük tudott volna suhintani.

Strangewayest megrázták az események és alig hallott, de még mindig életben volt.

- Jagger, kövess - mondta Strangewayes, oda fordulva, ahonnan az eredeti lövések jöttek, a tábortól nyugatra. Látott pár árulkodó torkolattüzet, ahogy a rejtőzködő lövészek tűz alatt tartották Thorne embereit. Thorne biztosan küldene egy osztagot, akik dél felől megkerülik az ellenfelet, de Strangewayes már nagyon türelmetlen volt. A villanások felé futott, Jagger pedig pöfögve követte, könnyedén tartva a tempót.

- Két célpont északra! - kiáltott valaki egy parancsot a villanások környékéről. Strangewayes ki tudott venni egy kis tisztást a bokrok között. Vett egy mély levegőt és magába nézett, bele a képzelt tűztérbe, amit a saját mágikus képességének központjának képzelt. Ez nem volt a elegendő tűz ahhoz, hogy bekerüljön a warcaster képzésbe, és sosem vonzották a Gun Magek varázspisztolyai sem, de ezt az erőt bele tudta helyezni egy mágikus turbinába.

- Jagger! Ugrás! - Jaggerbe sajtolta az energiát ahogy ordított, és egy pillanatra érezte a turbina felpörgését mintha a kezével érintette volna meg a lapátokat, ahogy a képzelt fehér lángok körbesuhantak rajtuk.

A hidraulika nehéz robaját követve, egy méretes fekete füstfelhőt eresztve, Jagger ugrott.

Strangewayes további torkolattüzeket látott, amint röviden és fényesen felvillantak, rá céloztak.

A golyók lepattogtak a páncéljáról, valami belemart a vállába. A puskaropogás közben hallotta az egyik katonát kiáltani.

- Egy célpont, uram!
- Máris lelőttétek azt a jacket?
- Nem láttam egy jacket sem!

Óh, nemsokára látni fogjátok gondolta Strangewayes. Egy kicsit közelebbről is, mint szeretnétek, gondolom.

Jagger nagy dobbanással földet ért, és a kiáltásokat elnyomta a nagy gép kartács ágyúinak robaja. Aztán jöttek a sikolyok, majd a forró, mozgó fényben, amit Jagger tűztere biztosított, kirajzolódott a kétségbeesett közelharc. A hidraulika sziszegett, fém kongott és a csontok ropogtak.

Egy pillanat múlva ő is megérkezett. Fél tucat Steelhead zsoldos feküdt holtan, körbe Jagger körül, mint egy virág szirmai.

Egy másik Steelhead lógott pár lábbal a föld fölött, megtörve és meghajlítva egy fa alacsony ágán. A távolban Strangewayes hallotta, ahogy emberek rohannak el, egy szervezetlen visszavonulás, bármilyen fedezőtűz nélkül.

Lehet, hogy a Minuteman valóban meg fogja változtatni a lövészárkos hadviselést.

- Vissza a táborba, Jagger - Strangewayes lassan kocogni kezdett. A terv működött, de még mindig rossz érzés töltötte el. Nem neki kellett volna igazítania Jaggert, Burricknak kellett volna irányítania.

Csak egy pár dolog volt, ami képes volt megtörni egy warcaster kapcsolatát egy jackel, és egyik sem volt kellemes. Az aggodalma egyre mélyült, ahogy futott, Jagger nehéz lépteinek zaja még jobban ráerősítettek a legsötétebb gondolataira.

Thorne öt lépéssel állt a sátra előtt, az arcán bús kifejezés. Egy osztag trencher állt mögötte, mind a földet nézték a sátor mellett.

- Hadnagy?
- Három irányú támadás, kapitány - mondta Thorne. - Ön elintézte a két zajos irányt.

A trencher osztag szétnyílt Strangewayes előtt.

Burrick összeroskadva feküdt, a lábai a teste alatt. A háta furcsa szögben körbe volt hajlítva a páncélja és a gőzturbinája köré. A torka át volt metszve, szélesen, fültől-fülig, a kék-fehér mellvértjét pedig elborította a vér. A vér forró párává alakult át ,ahogy lecsöpögött a mellvértjéről a kazánra.

Mellette egy kupacban, a szeme fölötti lyuk körül lőpornyomokkal, Merriweather.

Tully egy trencher tábori széken ült, egy masszív ismétlő pisztoly lazán lógott a kezében. Felnézett Strangewayesre. Az arca egy gőz és tűz okozta égések okozta kavalkád volt.

- Rájöttem, uram. Rájöttem egy fél másodperccel azelőtt, hogy az a gránát elsült volna. Thamar különbejáratú bolondja vagyok ám, túl sokáig agyaltam rajta, hogy miért lépked Merriweather egy távolabb és távolabb miközben ön átvizsgálta Hesst. Amikor rájöttem, azt is tudtam, hogy ki lesz a célpontja - a kezével Burrick felé mutatott. - De túl későn érkeztem.

Strangewayes szólni készült valamit, de ahogy kinyitotta, úgy be is csukta a száját. Nem volt már mit mondani.

---

Arlan Strangewayes kapitány rossz érzéssel állt pihenjben a délutáni napsütésben Markus „Ostrom” Brisbane ezredes sátra előtt.

A hírek a rajtaütésről megelőzték az érkezését, és a saját maga által írt jelentés is előbb itt járt már. Ebben leírta Merriweather szabotázsát és Burrick hadnagy, valamint Mannsel és Rodro közlegények elvesztését, akik trencherek voltak Thorne parancsnoksága alatt.

Strangewayest sosem zavarta a jelentések írása, de ennek az elkészítése fájdalmas volt. A halálesetek nagy teherként nehezedtek rá, és az öröm ,amivel általában írt a warjackek tervezéséről és karbantartásáról teljesen hiányzott a soraiból.

Thorne, Tully, a gobber ikrek és Thorne egyik tizedese mögötte álltak.

Brisbane végül előjött a sátrából, mögötte jött a segédje és még két lovassági parancsnok. A fekete bőre erős kontrasztban állt a szeme fehérjével, majd azok a szemek megtalálták Strangewayes tekintetét és mélyen a bele fúródtak.

Nem tűntek elégedettnek azzal, amit láttak. A jelentést az egyik kezében markolta, majd meglobogtatta mielőtt lecsapta volna oldalra, a segédje mellkasa elé. Az elkapta és hátralépett vele.

- Strangewayes kapitány, mielőtt még eldöntöm a büntetés mértékét abban bízva, hogy azok átformálják az ön harctéri taktikáról alkotott elképzeléseit, kérem mondta el, a saját szavaival, hogy mégis hogy képzelte ezt az egészet.

- Benne van a jelentésben, ezredes.
- A gondolatai nincsenek, kapitány.
- Csapdát akartam állítani, és elkerülni azt, hogy magam is csapdába essek, uram. Volt egy szabotőrünk. Nem tudtam ki az, de elég jó elképzelésem volt arról, hogy ki nem az. Elmondtam Burrick hadnagynak a dolgot, és ő javasolta, hogy a szabotőr terve az hogy foglyul ejtsen bizonyos cygnari legénységet. Az is felhozta hogy egy merényletet véghez lehet vinni anélkül is hogy ennyi plusz felhajtás –
- Egy merényletet valóban véghez is vittek, kapitány. Folytassa.
- Morrow kegyelmére, Ostrom ! Azt hiszi hogy nem vagyok ezzel tisztában?
- Az hiszem, hogy arra van szüksége, hogy soha ne felejtse el, Strangewayes kapitány. Azt hiszem arra is emlékeznie kell, hogy nem elég különleges, hogy megússza azt, hogy engem átkoz, miközben pont egy új kéményt döfök magába. Most pedig fogja vissza ezt az engedetlenséget és folytassa.

Strangewayes a felettes tisztjét nézte.

Még sosem látta őt ennyire dühösnek, és hosszú ideje először azon kapta magát, hogy aggódik, hogy vajon mit tesz Cygnar vele, ahelyett hogy vajon Cygnar ellenségei mit tesznek.

- Még mindig várok, kapitány.

- Burrick hadnagy azt mondta, hogy az emberrablás legvalószínűbb célpontja én lehetek. Egy rövid ötletelés után eldöntöttük, hogy az lesz a tervünk, hogy engem használunk csalinak. Burrickot hátul tartottuk, ahol biztonságban kellett volna lennie.

- Kapitány, amikor azt mondja, hogy „hátul”, volt önnek biztosított hátsó bázisa? Erődített, erősen örzött? Mert a „hátul” az első hely, amit felforgatnak, tüzérségi tűz alá vesznek, vagy lerohannak, ha az ellenfélnek van lehetősége hátba támadni.

Vagy, gondolta Strangewayes, ha az ellenség már előzőleg is köztetek van. Többet kellett volna mondania Thornenak, talán utasításba adnia, hogy lőjenek mindenkire, aki közel megy Burrickhez.

- A hátsó megközelítés nem volt biztosítva, ezredes. Burrick hadnagy halála az én hibám, nem Thorneé, uram.

- Kapitány, tudom, hogy önnek ez most meglepő lesz, de minden zsenialitása ellenére, minden mérnöki tudása ellenére, ön nem olyan értékes Cygnarnak mint egy jövendőbeli csatamágus. Azoknak annak kell születniük, nevelni kell őket, majd fel kell őket fedezni még mielőtt egyáltalán el lehetne kezdeni képezni őket, és ez éveket vesz igénybe. Az öntödéink le tudnak gyártani egy warjacket egy hónap alatt. A történelem azt tanítja nekünk, hogy egy warcaster képzése tovább tart mint maga a háború. Ez most már világos?

- Igen, uram.

- Caspi Burrick kezdő csatamágus hadnagy önt nagyon nagyra tartotta, és maga megengedte, hogy a rajongása megnövelje a már amúgy is túltengő önbizalmát, és megzavarja a józan ítélőképességét. Miközben a dicséretektől hatalmasra nőtt arca alatt dülöngélt ide oda, cserbenhagyta őt, cserbenhagyott engem, és cserbenhagyta egész Cygnart.

Strangewayes csendben ácsorgott. Vajon így történt az egész? Tudta magáról hogy hajlamos az egoizmusra, de vajon tényleg annyira magabiztos volt, hogy elfelejtette hogyan kell tisztességesen biztosítani egy tábort? Elfelejtette, hogy egy élet mennyit ér?

Elfelejtette az,t amit mindig is tudott, hogy a képzett, megbízható katonák messze a legnagyobb értéket képviselték a harcmezőn?

Óh, Morrow, igen, pontosan ezt tette. Ezt el is mondta Burricknak, de annak nem kellett sokat tennie azért, hogy meggyőzze, hogy az ő képzése és tapasztalata többet ér, mint a lány ritka, értékes tehetsége. Saját kezével szedte ki a lányt élettelen testét a véres páncéljából és rájött, hogy inkább halna meg zokogva egy Greylord fagyos-tüzes pengéje alatt, mint hogy ezt újra meg kelljen tennie.

Brisbane még mindig szúrósan nézett a szemébe.

Strangewayes nem tudott olvasni ebben az emberben, de meg volt róla győződve hogy az tudott olvasni őbenne.

Brisbane megszólalt.

- Kapitány, én láttam önt a harc közepén, izzó fémet kalapálni, miközben még forróbb fém röpköd maga körül. Láttam, hogyan csinál roncsokból újra harci gépeket csupán egy csavarkulccsal és sok káromkodással. Láttam, ahogy gyengébb szerelőkel addig üvöltözik, amíg azok igazi mesterekké válnak. Láttam, ahogy Cygnar legjobb mérnökeinek alkotásai lejönnek a gyártósorról, jól megzúzzák őket a csatatéren, majd az ön keze alatt még jobbként újjászületnek. Nálam jobb emberek ódzkodtak a gondolattól, hogy megparancsolják önnek, hogy változtasson meg bármit saját magával kapcsolatban, de eljött az idő, hogy én kalapáljam ki ezt a hibát az ön lényéből.

- Strangewayes kapitány, még ha hegek formájában is kell fölvésnie ezt a szemhéja belsejére, azt szeretném hogy egy dolgot jegyezzen meg ettől a naptól kezdődően, amikor elvégzi a szerelős csodatetteit a Cygnari anyagi javakon, ne a gépek iránt érzett szeretete vezérelje. Tegye ezt azokért való mély szeretettel, akik védelmére ezek a gépek megépültek.

Strangewayes érezte ahogy a pír ellepi az arcát. Forróság tombolt a mellkasában, terjedt ki az ujjai felé, tombolt a lábában. Nem a düh tüze, hanem valami másé. Szólásra nyitotta a száját, de az élmény teljesen maga alá temette. Nem találta a szavakat.

Brisbane szemei összeszűkültek.

Maga alá temette, semmi kétség. Ez, ez volt az, ami egy igazi szerelő lényének közepén kellett volna legyen. Hogyan lehetne kifejezni?

Strangewayes csak két szót választott, amit össze tudott szedni, és tudta, hogy Brisbane látni fogja bennük azt, amire ő és Cygnar is számított.

- Igen, uram.