Ashlynn d’Elyse,vagy ahogy mostanában a felszabadított Llael-ben ismerték, a Királynő Pengéje, visszavonult a palotabeli szállása magányába és sírt. Az országa még csak alig kezdte meg a felépülést a Khador elleni háborúból amikor az Infernálok lecsaptak.

Ashlynn d’Elyse,vagy ahogy mostanában a felszabadított Llael-ben ismerték, a Királynő Pengéje, visszavonult a palotabeli szállása magányába és sírt. Az országa még csak alig kezdte meg a felépülést a Khador elleni háborúból amikor az Infernálok lecsaptak.

Az új llaeli királynő koronázási szertartása, egy olyan esemény amiért Ashlynn már a Khadori megszállás előtt sokszor fohászkodott, most kényszerből rejtőzve zajlott le, miközben az emberek sikolyai, akiknek a lelküket kitépték a testükből, behallatszottak.

Nem volt hatalma hogy bármit tegyen ez ellen. A királynő külön kérésére tette le a fegyverét erre az egy napra, ám ez volt a kérés, hogy egy időben őt is kinevezzék az ország legfőbb katonai parancsnokává.

Azóta nem tudott megnyugvást találni a szörnyek mindent átjáró bűzétől. A fekete vérüket beitta a csizmája és majd az beborította a kardját is, miközben Merywyn seregeit vezette a folyamatos harcokban ahogy próbálták visszaverni a lelkükre szomjazó démonokat.

Ám minden rémálombéli lény helyére akit legyőzött két másik lépett és minden lélekre amit megmentett tíz másik jutott amit elloptak a védelme alól. Egyelőre csak az elesetteket siratta, próbálva nem foglalkozni a sorsukkal azon a túlvilágon.

Amikor a démonok újra támadnak majd, Morrow fényére , a tagjaiktól, fejüktől, szívüktől és belsőségeiktől mint meg fogja őket szabadítani torz formájukat a Királynő Pengéje.