A tekercsek sokat felfednek nekünk, mutatják ki fog harcolni, ki fog menekülni és ki fog letaglózva ácsorogni. Ám a tekercsek nem ígérik azt, hogy ez mindenkinek ez lesz a végső állapota.   --HengeHold remetéje Kétségbeesett kürtölés jelezte a visszavonulást. Sebesült és rémült katonák hátrálnak meg a pozícióikból, átgázolván azokon akik nem tudnak időben elmenni az útjukból. A karcos hangok és fájdalmas sikolyok kegyelmesen túlharsogják az összetört csontok ropogását.

Az érzékeinket jobban kitölti a halál mint az élet, bár jobban észrevesszük az utóbbit ahogy közelít felénk az előző.   --HengeHold remetéje Puskapor felhők és warjack kéményekből előtörő füst fojtja meg az utcákat. Sötét van, egy mesterséges alkony, ahogy a napot eltakarják. A levegő túl égető a lélegzéshez, marja a torkot és a tüdőt.  

Podcastokból és a hivatalos weboldalakról összevadászott tartalom következik, remélem sikerül egy összefüggő történetet kovácsolni majd belőle.   Volt egy idő, az Tudók elmondása szerint, amikor az emberiség egésze egyetlen sziklához kötve töltötte a létezését, várván a végzetüket. Az egyetlen világ amit őseink ismertek ostrom alá került egy ismeretlen szörnyűség által.

A https://www.loswarmachine.com/news-theory-tactics/2020/3/13/warcaster-neo-mechanika-what-makes-a-faction-unique fordítása.   A Warcaster Kickstarter nagyban folyik is sokakat gyötör a kérdés hogy melyik frakciót válasszák a három megismert közül. Egyelőre minden frakcióból csak pár model ismert, és hosszútávon még nem tudni hogy milyen játékstílusok fognak előtérbe kerülni. Az Iron Star Alliance (ISA) úgy tűnik hogy magasan felfegyverzett és magasan páncélozott, a Marcher Worlds (MW) agilis és gyors, az Aeternus Continuum (AC )pedig alattomos és gonosz, de mégis hogyan fog ez az asztalon mutatni?   Az igazat megvallva, csak az információk töredéke áll egyelőre a rendelkezésünkre hogy meghozzuk a végleges döntést ami majd elválasztja ezeket a frakciókat egymástól, de már most látszik pár konkrét különbség azokból a dolgokból amik ismertek és ezeken most végig fogok menni, hogy megkönnyítsem a döntést. ( az Iron Star Alliance lesz az nyilván )

Oly kevesen fogták fel a háború szükségességét a puszta túlélési vágyon túl. Mégis az életünket áldozni egy ügyért nemes tettnek tűnik; ha csak azért tesszük hogy a fajunk fennmaradását biztosítsuk, az már kilátástalannak érződik. A kétségbeesés minden ami marad, ha egy olyan mint én nem tud más érzelmet kínálni.   --HengeHold remetéje A rémálmok vonalát acélviharral szorították vissza. Kattogó géppuskák tüzeltek pusztító vonalakban a csatatér bal szárnyán. Nyugatra, Stormbladek pengéi pattogtak ragyogó kék fényben.

Sors. Olyan mint egy hatalmas gép ami leszámolja az utolsó napjainkat. Ahogy a sötétség egyre nő, egyesek vonzzák egymást mint a mágnes és az acél. Másokat viszont távolabb löknek az erők, a széttört részek sosem állnak újra össze.   Mindennek közepén, egy ragyogó lélek kapcsolódott két másikhoz, polarizálva őket. Széttolván őket mint egy elemi erő. Ami a hiduk lehetett volna, helyette akadállyá vált.   --HengeHold remetéje   Anya végi tudta. Persze hogy tudta. Aurora egy része sejtette hogy Directrix szándékosan irányította a tetteit a háttérből. Nem mintha ez változtatott volna a büntetésén. Anya várta a lány visszatértét a nagy templomba, a cella már bekészítve.

Az idő egy örvény, ami mindent a végkifejlete felé sodor. Egyeseket elsöpör az árja, elkapja őket egy olyan erő aminek nem tudnak ellenállni. Mások bevetik a kevéske erejüket és harcolnak a végsőkig.   Kevesek, akiket a sors és a szerencse kijelölt magának, látják a lehetőséget hogy miként tudnák meglovagolni az örvény áramlatait. Miközben a megmenekülés és az elkárhozás mezsgyéjén sodródnak, vagy elrugaszkodnak a sors hatalmán kívül, vagy lerántja őket a legfeketébb mélységekbe.   --HengeHold remetéje „Legalább megengedték, hogy a kardod megtarthasd,” mondta Oleg Strakhov.

A tekercsek sokat elárulnak nekem. Nem mindennek van értelme. Egyes dolgok annyira valószínűtlenek hogy teljesen ellentmondanak a sors és a történelem folyamának. Így esett meg hogy a hús és vér, miután végre újra egyesülhettek, mégis arra törekedtek hogy elválasszák egymást hideg fémmel.   --HengeHold remetéje Auróra fogta az apja gyenge kezét. Az ő apjáét. A világ még mindig teljesen valószínűtlennek tűnt. Oly sokáig volt ő csak egy sejtelmes alak a képzeletében; most itt volt és haldoklott.

Április 25-én szombaton megrendezésre kerül a KAZUÁR53 WM/H verseny Steamroller2019 küldetésekkel és "Mégse" szabállyal

A háború igazságtalan dolog. Sokszor, visszataszítja a szenvedésbe azokat akik már egyszer elszenvedték a szúrását. Így volt ez Llaelben is, ami épphogy csak megízlelte a szabadság ízét mielőtt újabb ellenségek törtek rájuk.   --HengeHold remetéje   Ashlynnt beborította az infernálok alvadt vére – egy jó része kék volt, és minden része bűzlött. A folyosó végén, Marie Aguillon sötét bőre ugyanennek a kéknek egy sötétebb árnyalatát mutatta. Bár Ashlynn nem tudta hogy Vayne di Brascio merre van, biztos volt benne hogy ő is pont így fest.

Irusk elmélázott azon hogy a katonák közül akik most rá céloztak a fegyverükkel hány vesztette el barátait az ő parancsára. A válasz nem nyugtatta meg.

Csak a világ apró részletei szűrődtek át a kómájába. Elfojtott hangok, mint puha suttogások egy távoli szobában. Az vigyázói gyengéd érintései a érzékmentes bőrén. Minden mást sötétség borított.   Sebastian Nemo az ébredés és a halál közti térben lebegett. Álmodott, de minden csak összetört látomás volt és füsté vált amint egy kicsit is közelebb jutott a megismerésüknek. Régi barátok, régi szerelmek, minden már a messzi múltban.  

Az új ellenségek kikényszerítik hogy a régi ellentétek elszunnyadjanak, így erő érkezett a nyugatra azoktól akiket egyszer már magukra hagytak. Menetelve kietlen földeken át hogy újra harcoljanak a régi hazájukért, Dhunia ereje megérkezett. A trollok ereje kétségtelen. A trollok hevessége párja nélküli. Amikor az elsők megérkeztek, a félrelelem átalakult enyhe reménnyé. Vajon az erejük elegendő lesz-e ahhoz hogy visszafordítsák az árt?   -HengeHold remetéje   A feszültséget tapintani lehetett amikor a mogorva arcú tollvérűek megközelítették a gyülekezést. Sároson és fáradtan az meneteléstől, áthaladtak az erőd udvaron ami telve volt Trencherekkel és Winter Guardokkal, akik aggódva figyelték őket.

Sokan próbálták számba venni a lelkek számát amit elragadtak az infernálok, de a veszteségek nagyobbak voltak annál amit halandó elme felfoghat. A fejember kavargó rémes látomásokban viszont láttam hogy több ezer volt a számuk, mielőtt a régi ellentétetek félre lettek téve és a törzsek együtt ragadtak fegyvert.   -HengeHold remetéje   Gurvaldt Irusk már nagyon régen térdelt, ahogy neki tűnt, a császárnője és annak a varázsló párja előtt. Mindkettő arca akár egy maszk, bár a Legfelső Vezér érzékelte az elégedetlenséget mögötte. Olyanok voltak mint egy pár fenséges szobor, Khador színekbe öltöztetve.

A háború egyáltalán nem ismeretlen a Vas Királyságokban. A nevét ezerszer belevésték már minden kőbe. Ám az acél nem küzdhet meg az árnyékkal. Miközben az infernálok beszedték a jussukat, városok omlottak össze és ezernyi fény aludt ki. Egy pár nemes lélek tartotta meg a remény lángját, mindent felkínálva amivel rendelkeztek, hogy visszaszorítsák a sötétséget. Az ilyen bajnokok nehézségekbe ütköztek úton-útfélen, még olyan irányokból is amik közel álltak a szívükhöz.   -HengeHold remetéje     A nagy templom zsongott a sok művelettől ami egyszerre zajlott, egy hatalmas csillogó acél méhkas. Szervitorok és felemelkedett papok ,akiket már beépítettek pókszerű gép testekbe, kúsztak egy hatalmas boltív felületén amit villózó antennák borítottak. Directrix Vasanya figyelte őket, élvezve az egységes mozgásukat.

Tokban tartott kardok mellett cserélt feszült szavak segítenek felépíteni egy közös alapot, de csak a szerénység tudja áthidalni a hatalmas szakadékokat. Észak és Dél dolgozott rajta hogy egyesítsék erőiket, miközben egy eltaszított ifjú az újraegyesülésről álmodozott. -HengeHold remetéje   Julius északra tekintett és elképzelte hogy a llaeli zászló függ minden bástyán. Nincs sok olyan király, gondolta, aki azzal büszkélkedhet hogy elveszített egy királynőt a királysága jó részét, ahogy vele megesett.

Miközben a haladók egységet kerestek, az infernál romlás csápjai szétterjedtek a vidéken. Egyetlen város vagy falu sem menekült meg mohó tapintásuktól az egész Immorenen. -HengeHold remetéje   Ashlynn fel sem pillantott amikor a nemesember, Moler, belépett a tanácskozóterembe. Már előre tudta hogy mit fog mondani, és ő inkább sosem hallotta volna meg. „A falainkon belül vannak már.” mondta Moler. „Hogyan lehetsz benne biztos?” mondta Ashlynn. „A 122 holttest a borospincékben.”

Miközben a vadon népei ráébredtek az egység fontosságára, az emberiség nemzetei hasonló erőfeszítéseket tettek. Az ő utukat azonban még beárnyékolták a rejtett fenyegetések és az emberi hiúság és nagyképűség hátráltatta ezeket az törekvéseket. -HengeHold remetéje     A Legfelső Parancsnoknak majdnem három hetébe telt mire visszatértek Korskba. A léghajó alig repült át a Thornwood felett amikor már gyalog kellett folytatniuk az útjukat. Cygnari felderítők és a Crucible Guard üldözték őket és nagy árat fizettek a megmenekülésért.